Március idusának közeledtével Petőfi neve az első, ami mindannyiunk eszébe jut. Ezért a Borirodában arra gondoltunk, töltsünk együtt egy estét hamuba’ sült pogácsa és ikonikus költőnk emlékének társaságában. Az este kínálatában a forradalom szelétől tépázott Európa klasszikus borait is örömmel töltöttük a poharakba. A mulatságon felszolgáltunk 1-1 pohár Szepsy Thurzó Furmintot és Böjt Kékfrankost. Vendégünk volt Pap Máté.
DÍNOMDÁNOM
Hegedűszó, furulyaszó, cimbalom... Van-e még, kit a búbánat terhe nyom? Akinél van, igazítsa el a bút, Nehogy neki mutassuk meg, hol az út.
A búbánat gonosz vendég, rosz madár, A kebelbe életet, vért lopni jár. A búbánat szívet rágó ürgefi: Borral lehet, borral kell kiönteni.
A bor éleszt, a bor éget, mint a csók - Csókot, lyányka, hosszut, édest, lángolót! Csókod lángja, mint a napfény, mennyei, Mely az élőfán a lombot neveli.
Lombon fakad, lombon fejlik a virág, Lomb ne'kül, virág ne'kül mit ér az ág? Hogyha pusztán s szárazon a törzsök áll, Hamar éri a sodró vész, a halál... Hah halál, te nagy kérdésjel, melyre még Nem felele sem idő, sem bölcseség, Mivel áldasz, mivel versz a sír után? Van-e ott is élet és bor és leány? Mit törődöm, mit tünődöm még sokat! Élek most, és ölelem, mi élvet ad; S mi ad élvet, hogyha nem bor és leány? Éljen a lyány, éljen a bor... húzd, cigány! Kecskemét, 1843. január