PETFŐFI SÁNDOR GATYÁBA’ TÁNCOL

Március idusának közeledtével Petőfi neve az első, ami mindannyiunk eszébe jut. Ezért a Borirodában arra gondoltunk, töltsünk együtt egy estét hamuba’ sült pogácsa és ikonikus költőnk emlékének társaságában. Az este kínálatában a forradalom szelétől tépázott Európa klasszikus borait is örömmel töltöttük a poharakba. A mulatságon felszolgáltunk 1-1 pohár Szepsy Thurzó Furmintot és Böjt Kékfrankost. Vendégünk volt Pap Máté.

DÍNOMDÁNOM

Hegedűszó, furulyaszó, cimbalom... Van-e még, kit a búbánat terhe nyom?  Akinél van, igazítsa el a bút,  Nehogy neki mutassuk meg, hol az út. 

A búbánat gonosz vendég, rosz madár,  A kebelbe életet, vért lopni jár.  A búbánat szívet rágó ürgefi:  Borral lehet, borral kell kiönteni. 

A bor éleszt, a bor éget, mint a csók -  Csókot, lyányka, hosszut, édest, lángolót!  Csókod lángja, mint a napfény, mennyei, Mely az élőfán a lombot neveli. 

Lombon fakad, lombon fejlik a virág,  Lomb ne'kül, virág ne'kül mit ér az ág?  Hogyha pusztán s szárazon a törzsök áll,  Hamar éri a sodró vész, a halál...  Hah halál, te nagy kérdésjel, melyre még  Nem felele sem idő, sem bölcseség,  Mivel áldasz, mivel versz a sír után?  Van-e ott is élet és bor és leány?  Mit törődöm, mit tünődöm még sokat!  Élek most, és ölelem, mi élvet ad;  S mi ad élvet, hogyha nem bor és leány?  Éljen a lyány, éljen a bor... húzd, cigány!  Kecskemét, 1843. január